The life good ~.~ A slice from my world

Vérengzés Cullen módra

Bella Cullen Volturi vagyok. A Volturi klán egyik új vezetője. A történetem ötven éve kezdődőt mikor is Aro a Volturi klán régi vezére egy vámpírt küldött hozzám és családomhoz, hogy képességét használva a vegetáriánus életmódról áttérjünk a normális vámpír élethez, vagyis az ember vérre. Igaz akkoriban én még ember voltam, de ez sem akadályozta meg az idegen vámpírt. Egy majdnem halálos balesetet elintézve nekem pont az esküvőm előtti napon. Elérte, hogy szerelmem Edward Cullen átváltoztasson. Az alatt a három nap alatt, míg én a kínoktól szenvedtem családomon végig söpörve kitörölte minden emléküket. Persze csak azokat, amik az állatvérhez kapcsolódtak és helyette az ő saját emlékeiből illesztette be az emberi áldozatokat, amikor vért ivott. Én erről mit sem tudva ébredtem fel és ragyogó arany íriszek helyett rubinvörös szempárok néztek vissza rám. Először meg ijedtem és nem értettem semmit, de aztán hirtelen elsötétült minden és mikor újra eszméletemnél voltam már nem furcsálltam semmit. Egy csomókérdésem volt mivel nem emlékeztem jól az emberi életemre. Edward felajánlotta, hogy mindent elmesél, csak előbb menjünk el vadászni. A torkom ekkor égni kezdet és az ezer éve víz nélküli sivatagnál is szárazabb volt. Nem ellenkeztem, kiugrott az ablakon és én egy könnyed mozdulattal már kívülről figyeltem a házat. Megkérdeztem, hogy mire fogunk vadászni és ő csak könnyedén azt mondta, hogy emberre. Nem mondtam semmit csak követtem ki a városból. Már messze járhattunk mikor embereket hallottunk az erdőbe. Közelebb lopóztunk hozzájuk és kifigyeltük őket. Négyen voltak, egy nő és egy férfi és két gyerek. Élvezetes móka lesz, fordult felém majd kérte, hogy szagoljak mélyen a levegőbe. Így is tettem és akkor eljutott hozzám az illatuk. A vérük illata. Ösztönösen cselekedtem és rájuk támadtam. Először a nőt néztem ki magamnak, mert neki volt a legfinomabb illata. Mikor végeztem vele ránéztem az egyik gyerekre, aki már félig meghalva feküdt a fűben. Nem vártam több percet és neki is megkóstoltam a vérét. Akkor tévedtem, először de nem utoljára. A gyereknek sokkal ínycsiklandozóbb volt az íze, mint a nőnek. Félre dobtam a tetemét és szerelmemre néztem, aki tűzet rakott biztos azért, hogy el tudja égetni a tetemeket. Ő se unatkozott amint végig néztem a másik két holtesten. Rádobálta a testeket mikor elégtek eloltotta a tűzet és hátulról átölelt. Amit akkor belesúgott a fülembe arra még most is kristály tisztán emlékszek.
- És a bárányból immár oroszlán lett! – Majd belecsókolt a nyakamba.