The life good ~.~ A slice from my world

2008.10.27Még mindig semmi sem történt. Pedig azt gondolná az ember, hogy ha valakivel már ilyen hosszú ideje együtt van, akkor már jó párszor szeretkeztek. Most nem azt mondom, hogy még szűz vagyok. Mert persze voltam már pasival együtt. De az is csak kíváncsiságból történt meg és mindössze tizenöt lehettem. Nem csinálhatok úgy, mintha nem történt volna meg. Érzelem nélküli volt a szex és megbántam vagy százszor, de még is inkább így veszítsem el az ártatlanságomat, mint sem arra várva, hogy a pasim vegye el. Fura még nekem is, hogy nem akar lefeküdni velem. Ne higgyétek el, hogy szex éhes nőszemély vagyok… de szerintem ti is furcsállnátok, ha három év alatt nem történt volna semmi.Nem is ragozom tovább! Holnaptól szünet. Megyek apámhoz Portland külvárosába, Erik is a szüleihez látogatóba aztán a szünet utolsó két napját együtt töltjük.- Kicsim mindent összepakoltál? - kérdezte Erik miközben mögém sétált és átölelve a derekamat belecsókolt a nyakamba.- Igen… - hátra hajtottam a fejemet és megcsókoltam. – Remélem, nem hagyok itthon semmit, mint a legutóbb. – Maga felé fordított majd újra kezelésbe vette az ajkaimat. A szeptemberi vizsgák idején, csúnyán megfáztam ezért jobbnak láttuk, ha addig a kis ideig, míg kikúrálom, magamat haza költözök és a csoporttársaim e-mailen keresztül elküldik a tananyagot. Szerencsére csak két hétig betegeskedtem, de ez az idő is örökkévalóságnak tűnt.- Akkor én megyek is – egy utolsó csókot, nyomot a homlokomra majd becsukódott mögötte az ajtó. Csalódottan felsóhajtottam majd visszatértem a pakoláshoz. Miután végeztem megvacsoráztam, aztán fürdeni indultam.Megnyitottam a csapot a zuhanyzóba és hagytam, hogy a hidegvízből gőzölgő, tűzforró átlátszó folyadék csöpögjön a zuhanyrózsából. Felkötöttem a hajamat aztán ráérősen levetkőztem. Beálltam a cseppek alá és nem törődve az égető érzéssel a bőrömön egy kevés tusfürdőt nyomtam a flakonból a kezembe. Miután lemostam magamról a habot még áztattam magam.Eltoltam a párás ajtót és kiléptem a zuhanyfülkéből. Hideg szinte már fagyos levegő csapódott az arcomba a megnyugtató meleg után. Magam köré csavartam egy piros törölközőt és beleléptem a papucsomba. Átfutottam a hálószobámba, és előkotortam a pizsamaként szolgáló rövidnadrágot és trikót. Konyha felé haladva a törölközőt bedobtam a fürdőbe aztán ismét az úti célomhoz tartottam. A szekrényből kivettem egy bögrét és leraktam a már kint lévő tej mellé.Szerencsére a tej meghozta a szokásos mellékhatását és negyed óra múlva már nyakig betakarózva szuszogtam.~*~2008.10.28Már itt vagyok apámnál és nem tudom mit vártam, de nagyot csalódtam mikor leparkolva az utca szélén megláttam a fehér már szürke színű omladozó házat. Walter a hintaágyon ült mellette kitámasztva a mankói társaságába és a reggeli friss újságot olvasta. Úgy látszik pont a bűnügyi eseteknél tarthatott, mert mikor kiszálltam a fekete Volvómból és a kocsiajtó hangos csattanására összerezzent és félhangosan káromkodott.- Szia, apa! – kiabáltam neki közbe a csomagtartóhoz sétáltam és kiszedtem a bőröndömet.- Szervusz, kislányom – összehajtotta az újságot és lerakva maga mellé a mankójáért nyúlt majd hóna alá helyezve őket elém sántikált, hogy segíteni tudjon.Walter régen a rendőrségen dolgozott, de egy üldözés közbe a tolvaj eltalálta apám ballábát és a combjába két lövést a térdébe pedig egy lövést adott le. Azóta műlábai vannak, mert nem tudták megmenteni az eredetieket. Ez lassan két éve történt az érettségim után. Nem akartam egyedül hagyni ezért nem mentem egyből egyetemre, hanem inkább itthon maradtam és két állás mellett apámat ápoltam. Ha mondhatom azt, akkor az volt életem eddigi legrosszabb időszaka. De elég is az emlékekből.- Apa hagyjad, nem kell segítened – mondtam neki, de amilyen akaratos volt megfogta a másik táskámat, amibe a könyveimet raktam és a vállára rakta a pántját. Csak morgott valamit az orra alatt és elindult a bejárati ajtó felé. Hangosan kifújtam a tüdőmben lévő levegőt, megvontam a vállamat majd miután bezártam az autócsodámat követtem sántikáló apámat.Ahogy kívül úgy belül sem változott semmit ház. Minden szürke, és egyhangú volt. Hátra mentem a folyóson a szobám felé. Kitárva az ajtót elfogott az a jó érzés, hogy itthon vagyok. Leraktam az ágyam mellé a bőröndjeimet majd a többi táskámat is becipeltem, hogy aztán ebédet tudjak készíteni magunknak.Ebéd után egy órát beszélgettünk majd fáradságra hivatkozva bevonultam a birodalmamba és kulcsra zártam a kapuját. Ha egy idegen betévedne, ide azt mondaná, hogy a lakója egy szomorú magányban szenvedő lány, aki bezárkózott a saját világába. Pedig ez nem igaz!A falak halványpiros színűek a narancs és a rózsaszín keveréke, de még is jól látszik, hogy a festők a vad vörös színt világosították ki, barátságosabbá téve a helyiséget. Egy fehérszínű szekrény és hozzátartozó komód pihent az udvarra néző ablak mellett. Az ablakok kijáratként is szolgáltak, mert a nyáron kilehetett tárni őket így nem kellett a hátsó kijáraton kijutnom a levegőre. Az ágy a szekrény és félig a szobaajtóra nézett. Egyik oldalán egy ismét fehér éjjeliszekrény a másikon meg egy íróasztal laptoppal, amely a falból kijövő vezetékhez volt kapcsolva. És még egyéb szoba kiegészítők voltak elhelyezve itt-ott. Leültem a puha alvóhelyemre és hátra dőlve gondolkozni kezdtem. Apán, Eriken… és úgy mindenen, ami eddig történt velem. Míg el nem nyomott az álom.Arra ébredtem fel, hogy éget ételszag készül betörni a friss illatú birodalmamba. Ásítás közbe kinyújtottam az elgémberedett tagjaimat majd kimentem a nappaliba, hogy onnan megcsodáljam apám főztjét.- Megint a palacsintával próbálkoztál? – kérdeztem nevetve miközben jókat derültem a bénázásán.Hát nem hiába a palacsinta nem azok közé az ételek közé tartozott, amiket Walter meg tudott csinálni. Megsajnálva félre lökdöstem az útból és kidobva a kukába az éget tészta maradványokat neki láttam a sütésnek. Csináltam mind kettőnknek annyit, hogy akár még másnap ebédkor is azt esszük. Vacsora után megbeszéltük, hogy holnap elmegyek körülnézni a környéken, míg jó apám vizsgálatra, megy a kórházba. Lefürödtem majd a jó éjt puszi után – amitől apum nem tud elszokni, de nem is bánom –, aludni indultam.